Sziasztok!
Hát íme, itt az újabb fejezet ezúttal Sarah szemszögéből. Remélem tetszik nektek!:)
Érdekelne a véleményetek a fejezettel és a szereplőkről feltett képekkel kapcsolatban is. Így képzeltétek el őket vagy éppen teljesen máshogy? Várom a kommenteket!:)
Szép álmokat és jó olvasást!
Any4444
7. fejezet
A telefon csörgése ragadott ki az álmomból, ami meglehetősen furcsa volt. A részletekre nem emlékszem, de mintha Cal is szerepelt volna benne…
Kibújtam az ágyból és az óra számlapjára néztem, ami 4:52- őt mutatott. Ki a fene lehet az ilyenkor? Felvettem az átkozott masinát, ami még mindig kitartóan mondta a magáét, majd beleszóltam:
- Nem tudom ki vagy, de nem normális az biztos, hogy hajnali 5-kor képes vagy felhívni - hangom még rekedtes volt az alvástól.
- Sarah! - egyből felismertem a hívó félt.
- Cal! Hát persze ki más lehetne! Tudja maga, hogy hány óra?
- … hajnali 5?
-Na, ne viccelődjön nekem itt kora reggel. Én most leteszem, és ha lehet, legközelebb hívjon fel egy emberibb időpontban.
- Ne Sarah! Ne tegye le! Valami fontosat akarok mondani! Stevel kapcsolatos - a név említésére teljesen felébredtem.
- Mi történt? Rájött valamire? - kérdeztem izgatottan.
- Igen. Sarah, most már biztos, hogy nem lett öngyilkos. Nem ő tette, valaki meggyilkolta. Ezért el kell mennem a helyszínre ahol meghalt, hogy további nyomokat keressek. El tudja intézni? - hallottam a hangján a szomorúságot és a megkönnyebbülést, amit én is éreztem, de ezek mellett ott volt az elszántság is.
- Persze. A lakás még mindig üresen áll, a kulcsom is megvan, de azt a helyet már vagy ötvenszer átvizsgálták és nem találtak semmit. Maga miért gondolja, hogy sikerül nyomot lelnie?
- Mert ők nem ismerték olyan jól Stevet, mint én. Ne kételkedjen bennem Sarah! Mikor végez az iskolában?
- Délután 3-kor, azt már meg sem kérdezem, honnan tud ilyen sokat rólam – mondtam fejcsóválva.
- Akkor magáért megyek. Ott találkozunk. Viszlát!
- Cal…! – szóltam habozva.
- Igen?
- Köszönöm! - halkan mondtam, tele hálával.
- Ugyan semmiség… - válaszolta, aztán már csak a tárcsahang idegesítő kattogását hallottam.
Mondanom sem kell ezek után már nem tudtam visszaaludni, így inkább pár dolgozat kijavításán fáradoztam. Salem megsajnálva engem felébredt, de később elfogta a buzgóság és az ölembe gömbölyödve aludt tovább.
Keservesen telt el a reggel, de miután elindultam otthonról a többi óra már gyorsan elrepült és már az ebédszünetemben rohantam egy megbeszélt találkozóra.
- Szia! Ne haragudj Delia! Az utolsó órám kicsit elhúzódott – köszöntöttem egy puszival és öleléssel.
- Nem baj, már megszoktam. Előrelátóan még olvasnivalót is hoztam magammal - emelte fel mosolyogva az említett könyvet.
- Le sem tagadhatnád, hogy ismersz – nevettem el magam.
- Nem hát. Na, mesélj, a telefonban nagyon titokzatos voltál. Mi történt? - kérdezte miközben megrendeltük az ebédet.
- Felfogadtam egy nyomozót… Steve miatt.
- Oh… Biztos vagy benne, hogy ez a helyes megoldás? Nem szeretném, ha újból csalódnál.
- Ne aggódj, Cal érti a dolgát, már nyomot is talált.
- Cal? Már ennyire jóban vagytok? Csak nincs köztetek valami? - kérdezte évődve és gyanakvóan.
- De Delia! Ezt meg honnan veszed? – kérdeztem elpirulva és gyorsan körülnéztem, hogy hallotta-e valaki.
- Jól van. Csak kérdeztem. Nem kell leszedni a fejemet. Mit talált?
- Nem tudom, azt nem mondta, csak azt, hogy Steve biztos, hogy nem lett öngyilkos. Ma találkozom vele, értem jön az iskolához és elmegyünk Steve lakására.
- Értem. Remélem, tudod mit csinálsz.
- Tudom. Bízz bennem. Érzem, hogy Callal sikerülni fog kideríteni az igazságot - feleltem magabiztosan.
- Együtt? – kérdezett ismét ugratva.
- Jaj, fejezd már be – löktem meg egy kicsit. – Inkább mesélj, mi van azzal a dokival. Hogy is hívták? Á megvan Dr. Carter – néztem kárörvendve, amiért visszadobtam neki a labdát és ő is elpirult.
Ezek után már csak a szokásos témákról volt szó és az iskolába visszatérve várt rám 2 óra megbeszélés, ami felért egy kínzással.
A kapun kilépve, nagy levegőt vettem a szabadság levegőjéből és keresni kezdtem Calt. Megláttam és épp egy nővel beszélgetett. Háttal állt nekem, de alaposan megnézve valahogy ismerősnek tűnt. De hát ez … Delia. Mit keres itt? Honnan ismeri Calt?
Elindultam feléjük, de még félúton sem jártam amikor elment. Vajon miről folyt a szó? Ki kell derítenem…
