RNy: 6.fejezet

Sziasztok!

Megérkezett az újabb fejezet.:)

Igaz, hogy rövidebb az előzőeknél, de  ez egyfajta átvezető szöveg a következő fejezethez.Remélem ennek ellenére tetszeni fog nektek.

Örülnék, ha megjegyzéseket is írnátok, akár még arról is szerintetek mi fog történni a továbbiakban.:)

Jó olvasást!

Any4444 

6. fejezet

     Alkonyodik. Sarah már órákkal ezelőtt elment, egyedül hagyva engem. Újra belevetettem magam az akta feljegyzéseibe, de semmire sem jutottam velük.

    Dühösen toltam el magam az asztaltól, majd a hajamba túrtam. Tudom, hogy van valami, amit nem veszek észre, de nem jöttem még rá mi a hiba. Persze gondolhattam volna, hogy nem fog egyből az ölembe hullani a megoldás, de egyre csak pörögtek a fejemben a lehetőségek és lehetséges indokok. Egyik sem vitt közelebb a titok nyitjához. Na jó, ma már nem tudok semmit tenni, úgyhogy jobb lesz, ha hazamegyek és alszom rá egyet.

     Az ügy papírjait felkapva indultam ki az irodából. Mrs. T-nek már szóltam, hogy addig míg meg nem oldom ezt a dolgot nem jövök be az irodába. Körülöttem minden csendes, a kollégáim hazamentek végezve  napi rutinjukkal, holnapra hagyva  a megoldandó problémákat. Kivéve engem…

    Álmodtam. Nem összefüggő történéseket, inkább olyat, ami képek sorozatából áll össze, az átélt gyerekkori élmények pillanatképszerűen törtek rám. A régi lakásunkban álltam, majd bevillant anyám dühtől eltorzult arca, az iskola ahová jártam és Steve. Tizenévesek voltunk és épp dalszöveget komponáltunk induló bandánknak, de ez az álmunk hamar szertefoszlott. Ezután már nem sokáig maradtam a régi életemben Steve mellett.

   Hirtelen ébredtem fel, teljesen éberen. Sam még mellettem aludt álmában meg-megránduló lábakkal. Óvatosan szálltam ki az ágyból, a nappaliba vonultam és a kezembe kaptam a tegnap ledobott papírokat. Újra nekiálltam átnézni részletről - részletre haladva, majd a rendőrségi fotóknál megálltam.

   Nem volt szép látvány. Fájt így látnom Stevet. Egy könyvekkel telezsúfolt szobában feküdt egy világos szőnyegen. Vérének vörössége kiugrott a fehérségből és a bal kezében még mindig ott feküdt a pisztoly. Ekkor bevillant az álmom jelenete. Steve amint kottákat rajzol a füzetébe, de az álmom különbözött a kezemben tartott fényképtől. A cél már ott lebegett a szemem előtt, de én még bizonytalankodtam. Miben nem egyeznek?

   A felismerés a villám gyorsaságával csapott belém. A keze!!! Steve az álmomban és az emlékeimben a jobb kezében tartotta a ceruzát viszont a bal kezével vetett véget életének. Ez logikailag ellent mond egymásnak. Ugyan miért a bal kezét használta volna, ha a valóságban jobbkezes volt?

   A megkönnyebbülés hullámokban tört rám a felfedezésemtől, és egyfajta fájdalmas örömmel gondoltam arra, hogy megtaláltam bizonyítékot! Végre biztosan tudom, hogy a barátom halálában másnak a keze is benne volt, és nagy valószínűség szerint ez a személy a balkezes.

   Azonnal fel kell hívnom Saraht…