RNy:4. fejezet

Sziasztok!

Akkor itt lenne az új fejezet, remélem tetszik nektek.:)

Örülnék a hozzászólásoknak is,persze csak akkor ha nem nagy fáradság.:)

Any4444(Ani)

4. fejezet

 

          Manhattan. Tágas ablakaimból szemléltem a várost, és a forgalmas utcát. Sok szenvedést okozott nekem, mégis büszke vagyok arra, hogy itt élek. A külváros nyomornegyedének bűzéből és mocskából küzdöttem fel magam egy kényelmes lakásba, egy jó környékre. De vajon megérdemlem?

         Az éjszaka lassan visszavonult, és a reggel fénye átvette megérdemelt helyét, mikor egy hideg orr riasztott fel tépelődésemből:  
- Jó reggelt Sam! Indulhat a napi séta? - Alighogy kimondtam a séta szót, kutyám eliramodott és nemsokára vidám farkcsóválással egybekötve visszatért, szájában pórázával.

- Ügyes vagy Sam! Na, gyere, induljunk hosszú lesz a mai nap.

         

            A kocogástól felfrissülve rontottam az irodámba, ahol Mrs. Tanner már szorgalmasan gépelt valamit.
 - Jó reggelt Kathy!  Van valami üzenetem? 
- Igen Caleb. Mr. Svenson kérdi, hogy állsz az ügyével. Nagyon türelmetlennek tűnt jobb, ha minél előbb felhívod.       

           Nagyot sóhajtottam. Mr. Svenson az állítólagos csalási ügyével, pedig a felesége olyan hűséges hozzá, hogy még férfitársaságban sem láttam soha, a megfigyeléseim alatt. Sürgősen le kell mondanom az esetről. 
- Jut eszembe Kathy, ha egy bizonyos Sarah  Logan keresne, azonnal szóljon. 
- Meglesz, főnök.

         A belső irodámba siettem, és rádobtam kabátomat a sarokban álló fogasra.  Közben megcsapott az asztalomra helyezett kávé illata. Isten áldja Mrs.T-t!

A napi koffeinadagomat kortyolgatva eltűnődtem. Sarahról, erről az egész helyzetről, amibe belecsöppentem. Vajon eljön? Tudok neki segíteni? Mielőbb ki kell derítenem milyen üggyel állt kapcsolatban, és már tudom is, hogy ki segíthet ebben.

       

         Villámgyorsan tárcsáztam a helyi rendőrőrs számát és vártam, hogy felvegyék. Egy rekedt és túlhajszolt hang szólt a kagylóba: 
- Szia, öregharcos! Minden rendben odaát? 
- Amíg fel nem hívtál az volt. Mit akarsz? – morogta. 
- Semmi különöset, csak érdeklődnék a családról és lenne itt még valami... 
- Ettől a valamitől tartottam. Mondjad, mielőtt meggondolom magam – sóhajtotta. 
- Sarah Logannal kapcsolatos ügyeket keresek. Minden érdekel, amit tudsz róla. 
- Meglátom, mit tehetek. Akkor áll a jövő heti meghívás? 
- Ugyan Gordon! Szerinted kihagynám a kedvenc keresztlányom születésnapját? 
- Nem, de gondoltam előre figyelmeztetlek. Meg, Sunny barátnőit is meghívta, szóval tele lesz a lakás 7 éven aluli gyerekekkel. Nem szökünk meg a buli végéig és sörözgetünk Nate bárjában? 
- Csábító, de Meggie megnyúzna engem is veled együtt. Inkább vállalom a pár óra szenvedést. 

- Hát jó, én megpróbáltam. Akkor, ha találok, valamit átküldöm. Viszlát! 

- Viszlát, George!

        Egy lopásos ügy megfigyeléséről visszatérve már az asztalomon volt az akta. Huh, George aztán kitett magáért.

Mindent félretéve azonnal belemélyedtem és jó darabig nem is néztem fel az iratokból. Ott volt minden adat, a vallomások, a helyszíni képek, a halottkém jelentése és a tárgyi bizonyítékokról készült feljegyzések. Az ügyet két éve egyértelmű öngyilkossággal zárták le, de Sarah már akkor is gyilkosságként emlegette és ma sincs ez másként. Különben miért lenne bizalmatlan és dühös rám olyanért, amiről nem tehetek?

        Becsuktam az iratokat tároló mappát és elolvastam az áldozat nevét: Steve Taylor. Nem! Ez nem lehet igaz! – hördültem fel. Oh, Steve! Miért éppen így kellett megtudnom?

        Az első ijedség, fájdalom és bűntudat elmúltával elmerengtem az együtt eltöltött időn. Ismertem őt, talán jobban, mint saját magamat. Gyerekkori jó barátom volt – talán az egyetlen - együtt jóban-rosszban és a sok csínytevésben. Mi voltunk a tanárok rémei –mosolyodtam el a keserédes emlékeken. Megosztottam vele mindent és tudta a családom minden mocskos titkát. Habár más körökből származtunk mégis megértettük egymást. Aztán elszöktem és a barátságunk megszakadt. Évekkel később próbáltam megkeresni őt, de addigra már elköltöztek és nem leltem nyomát. Azt gondoltam ráérek még vele, lesz még elég időnk találkozni, de tévedtem és most már nem is fogjuk a régi élményeket sör mellett feleleveníteni. Végleg elvesztettem őt…

       A megtudott hírtől még mindig döbbenten, az emlékektől kábán fordultam az ajtó felől érkező tapintatos köhögés irányába és sokáig meredtem az ott álló lányra…